Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
UTAZÁS

Utazás a lehetetlenség és a tehetetlenség országába - Szomália

Szerző:
Szabó Anna
A különböző hírportálokon, valamint közösségi oldalakon néha fel-felbukkan azéhezés, a háború és a kilátástalanság Afrikája. Ilyenkor pillanatnyi empátiát érzünk, majd továbblapozunk. Most álljunk meg néhány percre, és nézzünk a szakadék mélyére egy szomáliai nő tapasztalatain és emlékein keresztül.

 

Néhány évvel ezelőtt egyik tanárom hívta fel a figyelmünket a Desert Flower című filmre,
ami egy szomáliai származású modell életét dolgozta fel. A film Waris Dirie önéletrajzi regényén alapszik, ami egy szomáliai nomád családból induló, majd a legfényesebb nemzetközi kifutókat érintő életutat tár az olvasók elé. Úgy gondoltam, hogy az ő beszámolóit alapul véve bemutatom a tradicionális és a háborúk súlytotta Szomáliát, azt az országot, amely a világ egyik legszegényebbikének számít, ahol az öntörvénykezés felülírja az államit, nincs működő nemzetgazdaság, és a nomád pásztorkodás még ma is az ország fő tevékenységforrása.

{KEPGALERIA}

 

 

A nomádok a fotón látható, kunyhószerű építményekben húzzák meg magukat a legeltetésre alkalmas területeken. Továbbállásukkor ezeket szétszedik, majd a következő helyszínen újra felhúzzák. Az építés és bontás általában a nők feladata, bizonyos szempontból ők jelentik a családok tartópilléreit: gyereket nevelnek, levágják és megnyúzzák az állatokat, ételt készítenek, kiszolgálják férjeiket és alázatosak. A száraz szavanna vándorainak a tej jelenti a fő táplálékot. Víz hiányában például a fejősajtárként funkcionáló edényt az összegyűjtött állati vizelettel (kecske, birka) öblítik ki, majd izzó parázzsal fertőtlenítik, súrolószerként pedig homokot és hamut használnak.

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL