UTAZÁS

Utazás a lehetetlenség és a tehetetlenség országába - Szomália

Szerző:

Szabó Anna

A különböző hírportálokon, valamint közösségi oldalakon néha fel-felbukkan azéhezés, a háború és a kilátástalanság Afrikája. Ilyenkor pillanatnyi empátiát érzünk, majd továbblapozunk. Most álljunk meg néhány percre, és nézzünk a szakadék mélyére egy szomáliai nő tapasztalatain és emlékein keresztül.

Néhány évvel ezelőtt egyik tanárom hívta fel a figyelmünket a Desert Flower című filmre,
ami egy szomáliai származású modell életét dolgozta fel. A film Waris Dirie önéletrajzi regényén alapszik, ami egy szomáliai nomád családból induló, majd a legfényesebb nemzetközi kifutókat érintő életutat tár az olvasók elé. Úgy gondoltam, hogy az ő beszámolóit alapul véve bemutatom a tradicionális és a háborúk súlytotta Szomáliát, azt az országot, amely a világ egyik legszegényebbikének számít, ahol az öntörvénykezés felülírja az államit, nincs működő nemzetgazdaság, és a nomád pásztorkodás még ma is az ország fő tevékenységforrása.

{KEPGALERIA}

A Szomáliában született modell: Waris Dirie

Waris Dirie Szomáliában született. Szülei kecskepásztorok voltak, így nomádként éltek a sivatagban, és 3-4 hetente költöztek legelőről legelőre. Waris, sok más szomálival egyetemben, nem
ismeri pontosan a születésének dátumát, viszont a róla szóló írások az 1965-ös évet jelölik meg. Édesanyja csak arra emlékezett, hogy esős időszak volt, amikor világra hozta a gyermekét. Kislányként rajta is végrehajtották a nemi szervi csonkítást. Hozzávetőlegesen 13 évesen férjez akarták adni egy idős pásztorhoz, de fellázadt apja akarata ellen, és megszökött. A fővárosba érve a nagyanyja segítségével sikerült felvennie egyik rokonával a kapcsolatot, aki által az országa londoni nagykövetéhez került, és évekig végezte a ház körüli teendőket. Ezt követően takarítóként dolgozott egy McDonald's-ban, ahol egy Terence Donovan nevű fotós felfigyelt a magas, karcsú lányra, és hozzásegítette ahhoz, hogy Waris Dirie a világ legkeresettebb topmodelljeinek sorát erősítse. Több, mint 20 év távollét után, 1995-ben tért vissza Szomáliába, ahol – a körülmények ellenére – sikerült megtalálnia családját. 1997-ben kinevezték az ENSZ különleges nagykövetévé, és ebben a
minőségben harcol az afrikai nők jogaiért, és a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlata ellen. Három önéletrajzi ihletésű könyve jelent meg eddig: A sivatag virága (ebből film is készült), a Sivatagi hajnal és A sivatag lányai.