A nyár még tart, de akár a hőség tart otthon, akár egy zápor, vagy csak ráhangolódnátok az ovikezdésre, érdemes olyan játékot választani, ami egyben fejlesztő is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az együtt játszás már önmagában fejleszt, és remek kikapcsolódás a szülőnek is.

Várandós kismamák kalendáriuma

A babavárással új, izgalmas korszak kezdődik minden nő életében – az örömteli várakozás és a váratlan felfedezések időszaka. Kalkulátorunkból megtudhatod, hétről hétre hogyan fejlődik a kisbaba és mi történik az anyuka szervezetében.

A köztudatban még mindig szilárdan tartja magát az a felfogás, hogy gyermeket várni, és neki életet adni a legcsodálatosabb dolog a világon, ezért a kismama csak egyvalamit érezhet: túláradó boldogságot. A csoda persze elvitathatatlan, de miért ne lehetnének egy kismamának ettől árnyaltabb érzései?

Szürkék, unalmasak a hétköznapok? Fárasztó, lélekölő a munka? Ülje le kisgyermekedhez, beszélgess vele az élet kis és nagy dolgairól, meglátod, nyomban felderül az arcod! Íme, néhány gyöngyszem egy óvodástól!

A gyereknevelésben az a legizgalmasabb, hogy előbb-utóbb az összes elved felülíródik valami mással, és mindaz, amit hiszel, naponta többször is megváltozhat. Én például azt hittem, az oviba beszokni elég egyszer, s az kitart majd a további évekre is, jó esetben akár az egyetemig. Tévedtem.

Forró napsugarak nyújtóztak a fák között, egészen a fiatal nő kinyújtott lábáig, mintha nem akarnák tudomásul venni, hogy ősz van. Időnként emberek siettek el a pad mellett, amelyen ült, de a délelőtt magán hordozta a szeptember vonásait: elkezdődött a tanév, iskolapadokban görnyednek a nemrég még ráérős diákok.

Sajnos, sok családban felmerül a kérdés: vajon melyik fél vállal többet? Az, aki otthon marad a gyerekkel és rendben tartja a háztartást, vagy az, aki eljár dolgozni és hazahozza a fizetést? Az ideális arany középutat nem mindig könnyű megtalálni, pedig ez is lehet a boldog párkapcsolat kulcsa.

Viták, összezördülések a legjobb családban is előfordulnak, néha azonban úgy érzi az ember, az otthona valóságos csatatér. Minél nagyobbak a gyermekek, annál több fronton kerülhet sor nézetletérésre. Vajon meddig érdemes feszíteni a húrt, és mit tehetünk az ilyen szituációk számának csökkentése érdekében?

Vitathatatlan, hogy a gyermeknek teljes családban a legjobb felnőnie. De mi a helyzet akkor, ha a szülők viszonya megromlik, ha valamelyik felnőtt veszélyt jelent a kicsikre nézve? Együtt kell maradni mindenáron a gyerekért?

Néhány nap múlva, karácsonykor, a világ nagy része Jézus születését ünnepli majd. Viszonylag kevesen gondolnak bele, hogy a kisdeddel együtt anya is született. Pedig az ünnep alkalmat ad arra is, hogy saját anyaságunkat felülvizsgáljuk.

Túlzás nélkül állítható, hogy az egész országot megrázta a napokban történt brutális gyermekgyilkosság. Idős és fiatal, szülő és gyermektelen, mind arról beszél, hogyan történhetett meg ilyesmi, és vajon mit lehet tenni ellene?

Az élet talán első nagy mérföldköve a gyermek számára, amikor először közösségbe kerül. A puha, meleg fészekből hirtelen valami más, valami idegen veszi körül. Odafigyeléssel, türelemmel segítheted a beilleszkedését, és megkönnyítheted az első napokat.

A kérdés költői, a téma korántsem az. Időnként elmorfondírozom: hogyan éltünk, miket csináltunk azelőtt? Mi előtt? Hát az előtt, hogy belépett volna az életünkbe Ő: Úrnőnk és Parancsolónk, kit most már életünk végéig hűen szolgálunk. Vagy egy kicsit tovább talán…

Tíz év házasság után talán semmi meglepő nincs abban, ha néha sótlan a leves, ízetlen a tréfa, és dörömböl az ajtón a Kísértés. Vagy te zörgeted az ő ajtaját? Sosem fog kiderülni, de, hogy a jó öreg Kísértés nem csak a dél-amerikai szappanoperák mellékszereplője, hanem valóban létezik, az biztos.

Internetes ámokfutásom (értsd: 1 perc alatt végigpörgetem az általam leggyakrabban látogatott weboldalakat) során megakadt a szemem egy szókapcsolaton: „jól nevelt gyerek”. Először életemben megkönnyebbülten lélegeztem fel, már ami a nevelést illeti. Az enyém jól nevelt!