B.A.R.F. - a kutyádért!

Sokunk kedvence szenved az emberekhez hasonló betegségekben - allergia, különféle tumorok, anyagcsere problémák, és még sorolhatnánk. Mindezek kezelhetőek, de mi van, ha mi megelőzni szeretnénk? Ahogyan mi emberek is ilyenkor a természet felé fordulunk, úgy számukra is van természetes megelőzési mód, és ez nem más, mint a lehető legtermészetesebben táplálni őket!

B.A.R.F – a nyers etetés

Ez persze nem azt jelenti, hogy adjunk a kutyának maradékot, sokkal inkább azt, hogy tervezzük meg tudatosan a kutyánk menüjét, és a tápok, konzervek adta kényelmet cseréljük fel némi plusz munkával, egészségesebb étkekre. Erről szól a B.A.R.F. vagyis: Bones-And-Raw-Food, a nyers etetés. Ha most ránézel a táphoz, főtt husihoz vagy konzervhez szokott kiskedvencedre, az is lehet, hogy kiráz a hideg. Pedig bármilyen kedves, bármennyire kényeztetnivaló kis szőrgombóc, ő bizony ízig-vérig húsevő ragadozó.

Nézzük, hogyan éltek régen a kutyák, miután az ember maga mellé édesgette őket, hogy segítse a terelésben, vadászatban, őrizze a nyájat, a portát. Bizony nem kapott mást, mint a kétlábú maradékát, csontokat, bőrt és azon részeit a prédának, amit mi már nem tudtunk elrágni, megenni. Mellette persze jó sora annak a négylábúnak volt, aki ügyesen vadászott, így időnként kisebb-nagyobb prédára tett szert. Ahogyan teszik ezt ma is azok a kutyák, macskák, akik olyan környezetben élnek, ahol erre van lehetőségük.
A barf tulajdonképpen ezt másolja, csak kicsit tervszerűbben és okosabban. Az átállást itt is érdemes fokozatosan, megtervezve véghezvinni, és közben figyelni, hogy mit eszik szívesen, mit tud jól hasznosítani kedvencünk. A közvetlen a gazdi közelében élő négylábú gyakran kunyerál számunkra meglepő falatokat: répát, almát, karalábét és összegségében bármit, amit mi magunk is szívesen fogyasztunk. Ilyenkor nyert ügyünk van, ezeket máris felvehetünk a palettára.

És hogy mit még?

Nyers húsok közül bármit - a sertésen kívül - és ebbe beleértve a vaddisznót is. De adhatunk bátran csirkét, nyulat, vadhúsokat, kecskét, marhát, akár halat is. A hús legyen mindig a legmagasabb arányban a kutya táljában. Természetesen, ha színhúst kap, akkor rágcsálni kapjon nyers csontokat, hogy ezzel fedezzük a Ca és foszfor szükségletét, és megelőzzük a fogkövesedést. A húsok mellé zöldségeket és gyümölcsöket, illetve feltárt, vagyis főtt/puffasztott gabonaféléket is adjunk a menühöz. Kísérletképpen érdemes kedvencünket a vasárnapi húsleves főzése közben megkínálni egy-egy csirkenyakkal. Ha nagyobb testű az eb, akkor farháttal, és jól fog a gazdi szórakozni, amikor a „ragadozó” tanácstalanul néz rá: „Ezzel meg mit csináljak?” De jobb esetben előfordulhat, hogy egy pillanat múlva se híre sem hamva a csirke alkatrésznek.

Arról, hogy mit és milyen arányban pakoljunk a kutya táljába, számtalan táblázatot találunk az interneten magyar nyelven is. Ha valaki kedvet kapott a nyerskoszt bevezetésére, vagy csak érdekli bővebben a téma, jó néhány fórumon kérdezhet azoktól, akik már kipróbálták és sikerrel alkalmazzák. Egy ezek közül >>