REJTÉLY-MISZTIKA

5 alkalom, amikor a média megvezette a nézőket - Arthur Conan Doyle-al és tündéreivel az élén

Szerző:

Szabó Anna

Azt gondolnánk, hogy amit a médiában látunk az igaz. Miért akarnának félrevezetni bennünket? Ám a valóság azt mutatja, hogy nem egyszer előfordult már az, hogy észbontó nagy marhaságot adtak le a tévében vagy a rádióban, ezzel jól megvezetve az embereket. Ilyen Arthur Conan Doyle nyomozása is a tündérek után.

Természetesen vannak olyan alkalmak, amikor különösen ébernek kell maradni – mint például április 1-jén. Az áprilisi tréfákról vált híressé például a svéd média. 1950-ben a „Goteborgs Posten” nevű újság arról számolt be, hogy Olandia szigete elvált a tengerfenéktől, és a Balti-tengeren sodródik. Mi lett ennek az eredménye? Megrémült olvasók, akik rettegtek attól, hogy a sziget a szárazföldnek ütközik. Tizenkét évvel később a Sveriges Television azt adta közzé, hogy ha a képernyőre nejlon harisnyát húznak, a tévé adás színes lesz. Abszurdnak hangzik, de sok svéd bedőlt a tréfának és felforgatta a boltokat, hogy olyan harisnyát találjon, amit rá lehet húzni a tévékészülékre.

Íme, 5 történet, amelyekben a média – szándékosan (vagy nem) – félrevezette az olvasóit és a nézőit:

Arthur Conan Doyle és a tündérek

Kezdésnek egy olyan eset, melyben a sajtó tudattalanul hozzájárult hamis információk terjesztéséhez. De még milyenekhez!

A „The Strand Magazine” ünnepi kiadása 1920-ban szinte azonnal elfogyott. Mi volt ennek az oka? Arthur Conan Doyle cikke, melyben leírta két Cottingley falubéli lakos találkozását… tündérekkel!

Fotókkal bizonyították a mágikus lények létezését. Az egész zűrzavar azonban öregebb volt, mint maga az ünnepi kiadás. Minden 1917-ben kezdődött, amikor két unokatestvér – Elise Wright és Frances Griffiths – fotókat készítettek, melyeken az egyiküket tündérek társaságában látni. Az egyik lány édesanyjának köszönhetően, megmutatta a képeket a Teozófiai Társaságnak és az ügy nagy visszhangot nyert, ezért a képeket megfelelő vizsgálatoknak vetették alá.

A szakértők azonban nem támasztották alá, hogy a képek fotómontázsok – de senki nem merészkedett ennek ellenére hangosan kijelenteni, hogy a tündérek léteznek. Az ügy iránt Sherlock Holmes szerzője kezdett el érdeklődni, akit lenyűgöztek a paranormális jelenségek. Kapcsolatba lépett Edward Gardnerrel – a Teozófiai Társaság vezetőjével és az volt a tervük, hogy bebizonyítsák: a tündérek léteznek. Csak néhány évtizeddel később derült fény az igazságra – a botrány hősnői beismerték, hogy a tündérek a fényképeken tényleg ott voltak, csakhogy… papírból lettek kivágva!