Az első Hamupipőke az ókori Egyiptomban élt

A lányról szóló elbeszélés, amelyben az elveszített cipőnek köszönhetően hozzáment a királyhoz, sok kultúra folklórjának a része. Manapság ennek a mesének több mint 300 változata van. Legkorábban az ókori görög történész, Strabo írt róla Kr.e. a 7. században:

„A gyönyörű nő, akit Sappho Dorichának hív, Sappho testvérének jegyese volt, aki bort szállított Naucratisba eladásra. Fürdés közben egy sas megragadta egyik szandálját a szobalány kezéből, és elvitte Memphisbe és egyenesen a király ölébe dobta a szandált. A király, a szandál gyönyörű formája és az eset furcsasága miatt, minden irányba szétküldte a férfiakat az országban, hogy keressék a szandált viselő nőt; és amikor Naucratis városában megtalálták, a nő Memphisbe ment, ahol a király feleségévé vált. ”

Más források szerint a lány neve Rhodopis volt, és kalózok rabolták el, majd adták el rabszolgának, míg nem kapott egy arany szandált az új gazdájától.

A cipő méretének részletei valószínűleg a Hamupipőke kínai változatából származnak, amelyet először 850-ben írtak meg a Tang-dinasztia korszakában. A nők akkoriban ruhába csomagolták a lábaikat. Minél kisebbek voltak a lábak, annál szebb volt a lány, és annál sikeresebb lehetett a házassága.

Van is egy elmélet, miszerint az európai Hamupipőke cipője szőrből, és nem üvegből készült, mert a két anyagot leíró szavak a francia nyelvben nagyon hasonlóan hangzanak. Elsőként Honoré de Balzac beszélt erről a gondolatról. A vita továbbra is fennáll: egyesek úgy vélik, hogy Charles Perrault tévedett a történet fordításakor, mások úgy vélik, hogy a változtatást tudatosan hajtották végre.