A fekete kutyák tanulmányozása 1938-ban vált „hivatalossá” kilépve a legendák és paranormális jelenségek köréből.  Ugyanis Ethel Rudkin folklorista, ekkor kezdett el foglalkozni Anglia egyik legrégebbi szellemével, legendás alakjával, a fekete kutyával. Honnan eredt az inspiráció? Onnan, hogy ő maga is személyesen találkozott a fantomos kutyával és onnantól kezdve el összegyűjteni a fekete kutyákkal kapcsolatos találkozókat. Rudkin arra jött rá, hogy sokan találkoztak már a hírhedt fekete kutyával, de minimum ismerne olyat, akinek volt szerencséje hozzá. Emellett több párhuzamot is felfedezett a történetek között, ami világosan fog kirajzolódni az olvasó előtt.

Vajon ki vagy mi lehet a misztikus fekete kutya? Egyáltalán egy vagy több van? Szellem, netán az ördög vagy valódi eb? Vagy csak egy szabadon élő nagy szaporulatnak köszönhetjük a csodákat?

A legendákból az derül ki, hogy hol sima kutyaméretű, máskor már farkas, vagy akár bika termetű. De mindig fekete a bundája és sokszor parázslik a szeme. Hol pokoli fenevadaknak írják le őket, máskor viszont jóságos, barátságos ebnek, akik bármikor képesek köddé válni.

Én már találkoztam testközelből fekete kutyával. Komolyan. Gyerekkoromban egy meg is kergetett. És még mindig élek. Csak szerencse volna? Elhiheted, annak a kutyának is éppen elég tüzes szeme volt…

Érdekesség: Ezek a babonák ihlették meg Sir Arthur Conan Doyle-t, (Baskerville-i kísértet) és J. K. Rowling-ot is (Az azkabani fogoly).

{KEPGALERIA}