Mária evangéliuma

A Mária evangéliuma eredetileg görög nyelven íródhatott a 3. században, de legteljesebb formában kopt nyelven maradt fenn, amit viszont a 100-as években írhattak. A kopt változatot egy az 5. századból származó papirusz kódexben 1896-ban fedezte fel Karl Rainhardt, amit Kairóban megvásárolt.

A evangélium első része a feltámadott Jézus és tanítványai között az test halál utáni sorsáról, a bűn mibenlétéről értekező párbeszédet írja le illetve tagadja Krisztus második eljövetelét. A második rész Mária Magdaléna látomásáról szól. A két rész egymástól független történetet tartalmaz és csupán Mária Magdaléna személye kapcsolja egybe azokat, aki az első rész végén jelenik meg.

Továbbá ebben a részben többet megtudhatunk magáról Mária Magdolnáról  és Jézus titkos tanairól. Ez az egyetlen ismert beszámoló Jézus tanításairól, amely egy nő nevében íródott. Az irat hitelességében az egyház sem kételkedik, csak éppen a tartalommal nem értenek egyet. Mária evangéliuma azt sugallja, hogy Mária Magdolna jobban, mélyebben értette Jézus szavait, mint a többi apostol, és a tanokat is hirdette. Sőt, Jézus kiemelt, megbecsült tanítványként tekintett rá, akiben feltétlenül megbízott. Tény és való, az elvileges házasságukról szó sem esik benne.