A Titanic árvái

Michel (3 éves) és Edmond Navratil (2 éves) volt, amikor apjukkal hamis álnevekkel (Luis és Otto) felszálltak a hajóra. Az apa, akinek a neve szintén Michel volt, úgy tett, mintha özvegy lenne, és mindenkinek elmondta, hogy a felesége meghalt. Valóban elvált a feleségétől, és elvette a gyerekeket anélkül, hogy az asszony tudta volna. Amikor a hajó elkezdett süllyedni, Michel az utolsó mentőcsónakba tette őket. A legutolsó, amit mondott nekik: "Gyermekeim, amikor az anyátok értetek jön mondjátok meg neki, hogy még mindig szeretem. "

Mivel apjuk meghalt és a gyerekek még mindig kicsik voltak, és nem beszéltek angolul, nagyon nehéz volt megtalálni a rokonokat. Később, a fiúk anyja egy újságban látta fotójukat, és egy hónappal később, május 16-án újra találkozott velük.

Később az életük nagyon különböző volt. Michel megházasodott, pszichológiai professzor lett, Montpellierben élt és 92 éves korában meghalt.

Edmond is megházasodott. Építészként dolgozott, később csatlakozott a francia hadsereghez a második világháború idején és 43 éves korában meghalt.