A repülőbolond úttörőnő

Amelia Earhart a női repülés amerikai úttörője. Az a fajta epülőbolond volt, amelyik megszállottan rajongott a gépekért és a repülés élményéért. Céltudatos és vakmerőnek nőnek jellemezték kortársai. Minden szabad percét a levegőben töltötte. Volt ő angoltanár, szociális munkás, de hétvégente pilótanővé vedlett.

1917-ben, ahogy befejezte a középiskolát, a kanadai Vöröskereszthez szegődött, ugyanis hajtotta a vágy, hogy kivegye a részét az első világháborúból és segítsen a harcoló katonáknak. Számos sebesültet látott el ápolónőként, köztük rengeteg vadászpilótát. Bizonyára ennek hatására lobbant láng a szívében a repülés iránt.

Majd 1920-ban el is jutott odáig, hogy repülhessen, legalábbis utasként és minden bizonnyal halálosan élvezte is. Nyomban be is iratkozott egy pilótaiskolába.  Villámgyorsan megszerezte a pilótaigazolványát, majd teherautó vezetésével kotort össze annyi pénzt, hogy megvehesse magának élete első repülőgépét, egy Lockheed Vega monoplánt. Már az első repülései alkalmával rekordokat állított fel 4300 méter elérésével.

1928. Június 17-e pedig meghozta neki a hírnevet. Először repülte át nőként az Atlanti Óceánt, bár még csak utasként volt jelen a hosszú út alkalmával. Mikor visszatértek, mindenki csak róla tudott beszélni, ő meg egyenesen imádott interjúkat adni. Úgyhogy rövidesen ki is használta, hogy celeb lett és 1929-ben több olyan szervezet létrehozásában is részt vett, melyek azt a célt szolgálták, hogy több nő ismerkedhessen meg testközelből a repüléssel. Munkásságának hála egyre több női pilóta jelentkezett a légierőhöz és szolgált vadászgép pilótaként. De sajnos neve nem kimondottan ennek köszönhetően maradt fenn.

A celeb pilótanő utolsó útja

Edward Elliott, a Purdue University elnökének rendkívül tetszett, hogy Amelia rekordokat döntöget, ezért létre hozott egy alapítványt repüléstechnikai kutatások céljára és vett Améliának egy új gépet, egy korszerű Lockheed Electra-t. Ekkor pattant ki Amelia fejéből a világkörüli út:  „Ha ezt megcsinálom, abbahagyom a hosszú távú repüléssel való kísérletezést”.

Ő és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén indultak el Miami-ból és délkeleti irányba tartottak. Megjárták Brazíliát, Szenegált, az Arab-félszigetet, Indiát, Indoznéziát és Új-Guineát is, ahol 1937. június 28-án landoltak. A következő a listájukon a Howland-sziget lett volna, ami a Csendes Óceán közepén volt. Július elsején indultak el, annak fényében, hogy már a felszálláskor is technikai nehézségeik adódtak. Aztán másodikán Amelia időjárás jelentést kért a rádión, mert kíváncsi volt arra, milyen a sziget környékén az idő. Váltott is pár rádióüzenetet a szigettel, és az egyikben alacsony üzemanyagszintről tett említést. A legutolsó üzenet 8:45 perckor jött meg, de a repülőgép sosem szállt le a szigeten.

Kezdődik a teóriagyártás

Eltűnését követően futótűzként terjedtek el a különböző teóriák és összeesküvés elméletek. A haditengerészet keresést indított, több millió dollárt költöttek a felkutatási akcióba, de végül 1939. január 5-én Amelia Earhartot hivatalosan is halottá nyilvánították. A hivatalos álláspont szerint a repülőgép navigációs hiba következtében elkerülte a szigetet, közben kifogyott az üzemanyaga, és ezért az óceánba zuhant vagy a Nikumaroro szigeten kötöttek ki, ahol étlen-szomjan rövid időn belül meghaltak. Ezt látszik igazolni az, hogy 1940-ben az említett szigeten a közel a Howland-szigethez közel találtak egy női csontvázat. Sokan reménykedtek abban, hogy Amelia teste került meg, aki az említett navigációs hiba miatt lyukadtak ki at 500 km-re lévő lakatlan szigetre. Először úgy voltak vele, hogy tutira nem Amelia, mert túlságosan európai vonásai vannak a csontoknak, de 1998-ban ismét elővették eredeti aktákat, amelyek tartalmazták a csontvázzal kapcsolatos mérések eredményeit is. Igazából csak az alkar mutatott jelentősebb eltérést, hogy túl hosszúnak ítélték egy átlagos 19. században született nőéhez képest. Jeff Glickman képfeldolgozó szakember viszont mondhatni bizonyította egy kép alapján, hogy Ameliának pont hogy hosszú volt az alkarja! Ám ez még nem tekinthető teljes értékű bizonyítéknak.

Olyan elmélet is létezik, amely szerint japán fogságba került. Ez onnan ered, hogy sok japán szemtanú esküszik arra, hogy látták őt és a navigátorát egy japán fogolytáborban.

De ne feledkezzünk meg arról az elméletről sem, hogy a Bermuda háromszög nyelte el vagy más olyan hirtelen megjelenő anomália, amely magába szippantotta és egy másik térbe és időbe repítette. Igen, ezek lennének a sci-fis verziók. Aztán lehet, hogy tényleg a dinók között kötött ki… vagy még mikor a repülést ördögi dolognak hitték.

Jó pár éve már, de minden kétséget kizáróan az az ő gépéből kerültek roncsdarabok elő. A Nikumaroro szigeten 1991-ben megtalált alumíniumdarab Earhart Lockheed gépéből származik, amit még a nyolcnapos miami tartózkodása során szerelték fel a gép egyik ablaka helyére.  Erről még illusztráció is készült a Miami Herald című napilap 1937. június 1-jén írt tudósításáról. Ez csak 2016-ban vált egészen bizonyossá.

Mivel a sztorinak még mindig nincs vége a kutatók most a 2017-re tervezett 12. expedícióra gyűjtenek jelenleg. 

Ha pedig valaki tud róla valamit, ne legyen rest szólni!