A pincerendszerben sétálva a kétszázéves csontvázak mellett akadnak olyan „szerencsések” is, akik üvegkoporsóban nyugszanak. Az élettelen testek teljesen épségben vészelték át az évszazadokat, hiszen a templom alatt húzódó kripta szellőző rendszere ideális körülményeket teremtett a mumifikálódásukhoz. A korabeli ruhába öltöztetett nemesek és szerzetesek arckifejezése még ma is tisztán kivehető. Ezért néha szinte olyan érzésünk van, mintha csak aludnának. Ki-ki a megnyugvás vagy éppen a rémület vonásait őrzi örök időkre. Mi pedig lélegzetvisszafojtva merülhetünk el az élet végének s ugyanakkor végtelenségének furcsa birodalmában.