Gyermekek elleni agresszió

Szemet szemért?

Válaszom természetesen egyik kérdésre sincs, de azt gondolom, érdemes kicsit körbejárni az agresszió témakörét. Nem kell ugyanis ahhoz gyilkosságnak történni, hogy gyermekünket agresszív bántalmazás érje. Addig, míg nincs baj, azt hisszük, reméljük, sőt tudni véljük, hogy a mi kicsikénkkel ez nem fordulhat elő. Talán a legrosszabb tényleg nem, mégsem dughatjuk homokba a fejünket, mondván, hogy ez bennünket nem érint. Már csak azért sem, mert gyermekünk előbb-utóbb kikerül oltalmunk alól, s nem fogjuk tudni, mi történik vele, amíg távol van tőlünk.

Napjainkban egyre gyakrabban, és egyre súlyosabb formában jelenik meg az erőszak az életünkben. Ezt látjuk a televízióban, a napilapokban, de akár jártunkban-keltünkben is az utcán. Ha valakit sérelem ér, azonnal elégtételt szeretne venni, szóvá tesz, kiabál, nem ritkán üt is. Az igazán elkeserítő ebben nem is maga az agresszió ténye (ámbár az is, de agresszió mindig is volt, van és lesz), hanem az, hogy milyen széles rétegek kezdenek egyet érteni ezzel az eljárással. Egy gyermek erőszak általi halála persze minden jóérzésű ember zsebében kinyitja a bicskát, de ijesztő, hogy az újságcikkek kommentjeiben, a közösségi oldalakon hány, meg hány internetező kívánja a tettes erőszakos halálát. Teszik ezt magasan kvalifikált, intelligens emberek is, akik valamiért nem gondolnak bele, hogy amit kívánnak, az éppen olyan elítélendő agresszió, mint ami az ártatlan áldozatot érte. Rendkívül fontos, hogy odafigyeljünk, mit mondunk ki a gyermekünk előtt, mert amit ma mi mondunk, vagy teszünk, azt holnap ő is fogja az óvodában, iskolában, játszótéren.

Az agresszió fajtái

Sokan hangoztatják, hogy ők soha nem bántanának egy gyermeket, a sajátjukat meg aztán végképp nem. Reméljük, hogy ez a legtöbb esetben valóban így van, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy agresszió alatt nem csak a verést kell érteni. Az agressziónak sajnos rengeteg formája van. Bántalmazás történhet például szóban is, amikor valaki szavakkal alázza, sérti, megfélemlíti a másikat. Ugyanígy bántalmazás a zaklatás (nem kizárólag szexuális értelemben), a lelki, mentális erőszak (félelemben tartás, zsarolás, lelki terror, stb.), de az elhanyagolás is. Az erőszakot elszenvedett gyermeken kivétel nélkül mindig meglátszik, min ment keresztül, vagy legalább az, hogy keresztülment valamin, amin nem kellett volna. Ezért nem hiteles az, amit a baj megtörténte után általában a hozzátartozók, szomszédok, nevelők nyilatkozni szoktak: „Olyan rendes család volt, nem látszott rajtuk semmi…” A fizikai bántalmazás nyilvánvalóan a test felszínén is jól látható nyomokat hagy (zúzódások, foltok, törések, vágások…), ám a lelki bántalmazásnak is jól felismerhetők a tünetei. A bántalmazott gyermek viselkedése nagyban eltér az átlagostól. Vagy kórosan visszahúzódóvá, félőssé, szorongóvá válik, vagy éppen ellenkezőleg: túl harsány, mindenáron figyelmet követelő, esetleg maga is agresszív. Sajnos, rohanó világunkban nincs időnk még a legközelebbi szeretteinkre sem, pedig sok tragédia megelőzhető lenne, ha a közvetlen környezet időben jelezné az eseteket a megfelelő intézmények felé.

Szeresd jobban!

Habár sajnálatos módon terjed a gyermekek ellen elkövetett fizikai erőszak is, a legtöbbször mégis az agresszió lelki oldalával találkozhatunk. A szülők vagy munkából munkába rohannak, odahaza kimerültek, idegesek, saját érzelmeikkel sincsenek tisztában, vagy éppen ellenkezőleg: munka nélkül tengődnek, gondolataikat napi megélhetési nehézségek töltik ki. Nincs idő, nincs erő szeretni a saját gyermekeinket, nincs türelmünk leülni mellé, meghallgatni, játszani vele. Ha sikeresek vagyunk, elvárjuk, hogy ő is legalább annyira sikeres legyen, mint mi, ha nekünk nem jött össze a „nagybetűs”, akkor azért hajszoljuk, hogy legalább ő vigye valamire. Mindeközben nem vesszük észre, ha a gyermek fáradt, ha szorong, ha mondana valamit, ha kérdése van. Ha elég akaratos a kicsi, nem hagyja lerázni magát. Követ, beszél, kérdez, tevékenykedtet. A kimerült szülő erre vagy rendre utasítja: „Ne zaklass állandóan, sok a dolgom, játssz egyedül, tanulj inkább…”, vagy egyszerűen elküldi a fenébe egy hatásos kiabálással. A vége mindenképpen az lesz, hogy a gyermek lemond a szülőjéről, már nem akar megbeszélni vele semmit, a kérdéseit már nem neki teszi fel, és nem benne látja a segítőt, ha valamitől megijed.

Hogyan kerülhető el a gyermekbántalmazás?

A bántalmazás elkerülésének tehát a legegyszerűbb és legfontosabb módja az odaadó figyelem gyermekünk iránt, méghozzá a kezdetektől egészen a felnőtt koráig. Mindegy, mennyi idős a gyermek – lehet csecsemő, vagy állhat a felnőttkor küszöbén – problémái, örömei, kudarcai, sikerei minden életszakaszban vannak. Mindig adódik valami, amit jó lenne kibeszélnie valakivel, s bár egy idő után ez a személy már nem feltétlenül a szülő, minden szülőnek készen kell állnia rá, hogy mégis hozzá fordul segítségért, jó szóért a gyermeke. Ezt a feltétlen bizalmat pedig a születéstől kezdve, fokozatosan alakíthatjuk ki, illetve elmulasztása esetén már 4-5 éves korban is roppant nehéz, vagy talán lehetetlen is megszerezni, visszaállítani. Gyermekeinket úgy kell nevelnünk, hogy vegyék észre, ha bántalmazzák őket (ha nem fizikai erőszakról van szó, nem mindig egyértelmű, különösen a kisebb gyermekek estében), tudniuk kell, kinek, mit engedhetnek meg (pl. ki nyúlhat hozzájuk, ki adhat nekik ételt, stb.), és merjenek szólni nekünk, ha valami nem mindennapi dolog történt velük. A családban ne legyen tabu sem a szexualitás, sem a betegségek, vagy a káros szenvedélyek, hiszen minél teljesebb képet kapnak a kicsik az életről (életkoruknak megfelelő szinten), annál biztosabban tudják elkerülni a rájuk leselkedő veszélyeket. Legyenek következetesen felállított és betartott szabályok (kivel mehet el, hová, meddig maradhat, mit ehet-ihat, hogyan öltözködhet…), ami nem egyenlő a vasszigorral, vagy vaskalapossággal, csak lehetőséget ad a szülőnek az ellenőrzésre, és megfelelő keretek között tartja a gyermek természetes önállósodási vágyát.

Nem igaz az a közhely, hogy a gyermeknek csak szeretet kell. Logikus, hogy ezen túl még rengeteg feltételnek kell együtt állnia, s igen: ezek között előkelő helyet foglal el a pénz is. A szeretet azonban mind közül a legfontosabb, mert, ha szeretni tudjuk a gyermekünket, akkor mindig lesz időnk és erőnk arra, hogy törődjünk vele. Ne holnap, vagy a jövő héten akarjuk megérteni és segíteni őt, hanem a jelenben. Ha a napokban meggyilkolt kisfiúval életében legalább egy ember annyit foglalkozott volna, mint halála után a közvélemény, valószínűleg sohasem történik meg ez a tragédia, s az ő meséje is tovább tartott volna...