Legfőbb célunk: gyermekünk boldogsága

Önzetlenül szeretni

Minden család, minden szülő örökös dilemmája, hogy vajon „jól szereti-e" gyermekét? Az általunk életre hívott aprócska emberi lény iránt természetesen mély érzéseket táplálunk. Ezt a szeretetet azonban a napi rutinjaid, a sok aggódás és stressz közepette folyamatosan ápolni, gondozni, sőt kimutatni is kell! Hiszen nem teheted meg gyerekeiddel, hogy fáradtságból, vagy hanyagságból szeretetedet egyszer megvonod tőlük, majd hangulatodtól függően ismét kegyeidbe fogadod őket.

Bármennyi koncentrációt és energiát követel tőled: érzelmi hullámzásodon próbálj meg úrrá lenni! A gyerekek ugyanis még olyan finom „antennákkal” rendelkeznek, hogy azonnal reagálnak lelki állapotodra, a belőled áradó jelekre. Bár szokványos eszközökkel a szeretetet megmérni nem lehet, de ez mit sem von le abból, hogy valóságos.

Kétségbevonhatatlan, hogy van benned, és persze gyerekeidben is valami, ami tudja, hogy a szeretet létezik. És az ő biztonságérzetükhöz tudniuk kell, hogy bármennyit nyafognak, nyaggatnak értelmes vagy értelmetlen követeléseikkel, állítólagos étvágytalanságukkal, azzal, hogy este már álmos ugyan, de "nem akar elaludni" vagy azzal, hogy "nappalt csinál az éjszakánkból", - mert ugye, amikor a gyerek felébredt, már "senkinek nincs joga" aludni - és hasonlókkal… szóval ezzel együtt szereted őket. A szeretet, a melegség, a védettség olyan elementáris igény, akár az evés és az ivás. A törékeny, fejlődőfélben lévő apróságokban tudatosítani kell, hogy történjen bármi, szereteted mit sem változik!

Engedd szabadjára!

Lehetséges, hogy a szülői szerepről, a nevelési módszerekről gyerekkorod egyik szomorú napján gondolkodtál el először. Aztán a későbbiekben gyűjtötted a mondatokat arról, hogy: „Nem követem el azokat a hibákat és igazságtalanságokat a gyerekemmel szemben, amelyeket velem tettek a szüleim. Másképp fogom csinálni!” A cél a boldog, kiegyensúlyozott, szüleit imádó és csodáló, szobájában rendet tartó, mindent összevetve elégedett gyerek. Manapság két irányzat viaskodik váltakozó hevességgel. Az egyik a rendre szoktató, szigorú tanok reneszánsza, a másik irányzat üzenete pedig az, hogy ne vedd túl komolyan egyik szakértő véleményét se. A saját gyerekedet Te ismered a legjobban. Feltételek nélkül szeresd őt. Hangolódj rá, higgyél inkább abban, hogy lányod/fiad külön egyéniség, aki sajátosan látja maga körül a dolgokat. Figyeld meg, sokat tanulhatsz a saját gyerekedtől! Inkább a kincs kiaknázásában nyújts segítséget!

Valld be, sokszor elköveted azt a hibát, hogy türelmetlen vagy gyermekeddel szemben, nem várod meg, magától mire jut, hanem közlöd vele, mit tegyen, vagy megteszed helyette! Ennek az az eredménye, hogy pl. tizenkét éves lányod arra sem képes, hogy egy csavart meghúzzon a saját biciklijén. Jobban tennéd, ha bátorítanád a megoldások keresésében, hogy legyen saját ötlete, gondolata. Hagyd a lehető legtöbbet tevékenykedni, alkotni, had legyen koszos a keze! Kevésbé veszélyes helyzetekben bízz meg ügyességében és óvatosságában – mindkét tulajdonság kizárólag csak gyakorlattal és tapasztalattal javítható! A testi-lelki egészséghez, a világban való eligazodáshoz nélkülözhetetlen ismeretek mellett fontos, hogy életrevalóságot tanuljanak gyerekek.
Hogyan érheted el, hogy a megteremtett lehetőségekkel élni tudjanak fiaid, lányaid? Leginkább úgy, hogy engeded őket élni, önállósodni, más emberekkel kapcsolatot teremteni és nem tartod burokban őket. Próbálj arányt találni a szabadság és a magára hagyottság között.


Közös élmények

A boldog családi élet semmi esetre sem jelenti azt, hogy mindig mindent közösen kell csinálni, és a szülőnek mindent fel kell áldoznia gyerekei kedvéért. Ideje korán éreztesd csemetéddel, hogy mindenkinek meg kell tanulnia elfoglalni magát. Eleinte segíts, hogy megtalálja kedvenc szabadidős tevékenységeit és gyakorolhassa is azokat! Így megtanulja, hogy milyen örömet is okoz, ha valamiben igazán el tud mélyedni, legyen az a kártyázás, az üvegfestés vagy a táncolás. Ajánlj neki adottságának megfelelő hobbikat, biztosan talál közöttük olyat, amiben később kedvét leli. Kedvenc tevékenységük közben megtapasztalják mind a sikert, mind a kudarcot, mind a győzelmet, mind a vereséget. Megtanulják elviselni a negatív érzelmeket, és élvezni az elmélyülést, az önmegvalósítást. Azért ne feledd, hogy árgus szemmel lesnek téged, lemásolják attitűdjeidet, eltanulják mondataidat, ha magad nem adsz aktív példát, beszélhetünk a szabadidő értelmes eltöltéséről naphosszat!

Más a helyzet az egészen kiskorú gyermekekkel. A rendszeresség, a közösen végzett rituálék, mint a reggelizés, vagy az esti fürdés, meseolvasás legyen minden családtag számára kötelező. Ilyen közös élmények lehetnek a nyári nyaralások, a vasárnapi csiklandozás a szülői ágyban, diavetítés vagy az anyuval együtt főzés a konyhában.

Hallgass a szívedre, mert nincs annál jobb tanácsadó. Hidd el, tudni fogod, mivel tedd boldoggá gyermekeidet!


Felhasznált irodalom:
Dr. Gerald J. Jampolsky: A szeretet tanítása
Steve Biddulph: Hogyan neveljünk boldog gyermekeket
Hegedűs Eta cikke a Természetgyógyász magazin 1997/7 számában