Néhány szó a csecsemőkori védőoltásokról

Védőoltások csecsemőkorban

A védőoltások rendszerét 2006-ban modernizálták, azóta egyszerűbb oltóanyagok vannak forgalomban, és az oltások száma is csökkent. Ennek ellenére még mindig viszonylag sokszor kell a kisbabáknak védőoltást kapniuk.

 Oltási naptár

A BCG oltás a nem is olyan régen még gyakran előforduló TBC (tuberkulózis) ellen véd. A tuberkulózis leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de bármely más szervet is képes megbetegíteni. Ma, a védőoltásnak köszönhetően jóval ritkábban fordul elő, mint a korábbi évtizedekben, ám sajnos a megbetegedések száma ismét növekvő tendenciát mutat.

A BCG oltóanyag élő, de legyengített kórokozót tartalmaz, amely fertőzésre nem képes, ám védettséget biztosít. Az oltás helyén előbb kis göb keletkezik, mely akár hónapokon át megmaradhat, olykor kifakadhat, és egyre kisebbedik, majd egész életen át látható heg alakul ki a göb eltűnése után. Az oltás mellékhatása lehet az enyhe láz, sírósság, étvágytalanság.

A DTPa-IPV-HiB oltás kombinált oltóanyagot tartalmaz a torokgyík, a szamárköhögés, a merevgörcs, a gyermekbénulás és az influenza B baktérium által okozott betegségek ellen. 

A torokgyík (diphteria) kórokozójának hatására a felső légutak nyálkahártyája megvastagszik, nem ritkán olyan mértékben, hogy az légzési nehézségekhez, fulladáshoz vezet. A kórokozó károsítja az idegrendszert és a szívizmot is. Magyarországon jelenleg (immár évek óta) nincs megbetegedés, a védőoltásoknak köszönhetően. Korábban ebben a betegségben nagyon sok csecsemő és kisgyermek halt meg. (Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön)

A szamárköhögés hosszú, akár hónapokig is eltartó, naponta több tízszer ismétlődő, erős köhögési roham. Az egyévesnél fiatalabb gyermekek szamárköhögése súlyosabb lefolyású.

A merevgörcsöt (tetanuszt) egyes állatok bélflórájában élő baktérium okozza. Az állat ürülékével kerül a talajra, és ott sokáig életképes marad. Ha sérülés esetén a seb földdel érintkezik, bekerülhet a kórokozó az emberi szervezetbe, a vérárammal eljut a legtávolabbi pontokba is, és az izmok tartós merevségét, görcsöt okoz. 

A gyermekbénulás (Heine-Medin-kór) okozói poliovírusok, melyeknek közös jellemzője, hogy a beteg székletével ürülnek, és szennyezett kézzel, vagy tárgyakkal terjednek. Ez a vírus a gerincvelő izommozgatásért felelős terültét támadja meg, ilyen módon bénulást okozva. Hazánkban az ötvenes évek óta nem fordult elő itthoni megbetegedés, ám azokból az országokból, amelyekben nem védekeznek ellene védőoltással, ma is megtörténhet a behurcolás. 

A HiB oltóanyag komponens az influenza B baktérium által okozott betegségek ellen véd. Ez az influenza nem tévesztendő össze a vírusos influenzával. A közös vonás kettejük között mindössze annyi, hogy ez az egyik leggyakoribb légúti betegséget okozó baktérium. Két változata van: a tokot termelő csoport olyan súlyos betegségekért felelős (agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás, csontvelőgyulladás, stb.), melyek kezelés nélkül nagy valószínűséggel halálos kimenetelűek. 

Az MMR oltás kanyaró, mumpsz és rubeola ellen véd. A vakcina élő vírust tartalmaz, legyengített formában. A betegség kialakítására ilyen módon nem alkalmas, azonban a természetes betegséghez hasonlóan hathat a szervezetre. Az oltást követő 1-3 hétben jelentkezhet oltási reakció, melynél előfordulhat láz. Ha a láz mellett kiütés, ill. kétoldali nyirokcsomó duzzanat is tapasztalható, oltási betegségről beszélhetünk. Ezek a tünetek enyhék, néhány napon belül megszűnnek, és nem fertőznek. Ezektől eltérő, erőteljesebb tünetek fennállásakor orvosi ellenőrzés szükséges! Az első oltás 15 hónapos korban esedékes, majd ezt 11 éves korban követi a második. 

Nem kötelező védőoltások

A kötelező védőoltások minden esetben ingyenesek. Ha ezek beadatásának a szülő nem tesz eleget, felelősségre vonásra számíthat, és a gyermek közösségbe nem mehet. Vannak azonban nem kötelező védőoltások is, melyek térítés ellenében kérhetőek. Ezek a következők: 

- Pneumococcus: A kórokozó elsősorban az 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél okoz súlyos, esetenként halálos kimenetelű megbetegedést. A betegséget a baktérium orr-és garatüregbe kerülése előzi meg. A védőoltás megakadályozza a betegség kialakulását, ám annak hiányában előre nem meghatározható külső-és belső okok váratlan megbetegedéshez vezethetnek. A leggyakoribb általa okozott megbetegedés a középfülgyulladás, agyhártyagyulladás, vármérgezés, tüdőgyulladás.
- Rotavírus: Hasmenéssel, hányással járó betegséget okoz, mely leggyakrabban a 3 év alatti gyermekeket támadja meg. A veszélye abban rejlik, hogy a gyors folyadékvesztés miatt a kis beteg hamar kiszáradhat megfelelő kezelés híján. A rotavírus elleni védőoltásszájon át adandó, legkésőbb 6 hónapos korig be kell adni. 
- Bárányhimlő: A bárányhimlő még ma is az egyik leggyakoribb fertőző betegség. Kórokozója oly mértékben agresszív, hogy egy bárányhimlős gyermekkel való érintkezés során az esély a megfertőződésre 95 %. A betegség jellegzetes, hólyagos kiütésekkel jár, melyek az egész testen, de elsősorban a fejen és a törzsön jelennek meg, majd pörkösödnek, leszáradnak. Gyermekkorban általában enyhe lefolyású, kis lázzal és kellemetlen viszketéssel társul, ám előfordulhatnak szövődményei, melyek magas lázat, súlyos állapotot okozhatnak. 
- Influenza: Az influenza a leggyakoribb és legjelentősebb légúti vírusfertőzés, mely esetenként súlyos szövődményekkel járhat. A vírus jellegzetessége, hogy változtatja a szerkezetét, ezért minden évben új oltóanyaggal kell védekezni ellene. Ebből következik, hogy az oltást évente ismételni kell. 
- Meningococcus C: A baktérium gennyes agyhártyagyulladást okozhat. Ma már ritkábban fordul elő, de időközönként - elsősorban zárt közösségekben - nagyobb számban jelenik meg. Bármely életkorban kialakulhat a betegség, de a 2-5 év közötti gyermekeknél a leggyakoribb. A védőoltás 10-15 évre szóló védettséget ad. 
- Kullancs: A fertőzött kullancsok többféle betegséget terjeszthetnek, de a védőoltás csak az agyvelőgyulladás ellen véd. Ez a betegség súlyos, életveszélyes állapotot idézhet elő, melynek a gyógyulása után is gyakran maradandó agyi károsodás lép fel. A védőoltás sorozat, mely 1 éves kor után adható először. Az első két oltást 4 hét különbséggel kell beadni, majd ezt követően 5-12 hónapon belül kell beadni a harmadik oltást. A védettség 3 év után fokozatosan csökken, ezért időközönként újraoltás szükséges. 
- Hepatitis A: Fertőző májgyulladás, mely emberről emberre terjed, különösen rossz higiénés körülmények között. Nyomtalanul gyógyul, de a lefolyása súlyos állapotot idéz elő.

Mikor nem szabad oltani?

Általánosságban elmondható, hogy a lázas, beteg gyermek oltását célszerű elhalasztani. Illetve bizonyos kivételes esetekben (amikor az oltóanyagot tojásfehérjében tenyésztették, és a gyermek fehérjeérzékenységben szenved, az első oltást követően súlyos oltási reakció lépett fel, stb.) az oltást javasolt elkerülni. Ám ezen esetekről mindig a gyermekorvos dönt!

Valóban szükségesek a védőoltások?

A válaszunk egyértelműen igen. Sokfajta betegség eltűnése, megritkulása köszönhető a védőoltásoknak. Ha a gyermekek nem kapnák meg a védőoltásokat, nagy valószínűséggel újra felütnék a fejüket ezek a veszélyes kórokozók. Azonban ami a nem kötelező védőoltások szükségességét illeti, célszerű, ha a szülők konzultálnak a választott gyermekorvosukkal, mielőtt döntést hoznak.

Az új típusú influenza elleni védőoltásról cikkünkben szándékosan nem szóltunk. Ez a téma ugyanis olyannyira friss és képlékeny, hogy sem ellene, sem mellette nem kívánunk állást foglalni. A tanácsunk ezzel kapcsolatosan is az, hogy bízzuk magunkat a gyermekorvos szaktudására.