Segítség baba módra

Munka csecsemőkorban?

Azt azért mégsem gondoltam volna, hogy a gyermekmunka már egy éves kor előtt elkezdődhet. Igaz, a kislányom számára ez sokkal inkább játék még, számomra viszont dupla befektetés. Olykor csak időben, máskor anyagiakban is. Amióta Panna képes a helyváltoztatásra, saját tulajdonának tekinti a lakást - minden felszerelésével együtt. Ezt pedig azáltal is igyekszik kifejezésre juttatni, hogy gondját viseli mindennek, ami az övé. Egyelőre ugyan még szüksége van bejárónőre, öltöztetőre, társalkodóra, sőt testőrre is, de minden nap egyre nagyobb részt vállal az itthoni teendőkből. Mos, főz, vasal, gondozza a virágokat, kitakarít, és rettentően dühös tud lenni, ha bármiben is akadályozzuk. Hogyan néz ki mindez a mindennapokban?

Mosás babamódra

A mosást igyekszem a kisasszony tudta nélkül intézni. Akkor pakolom a gépbe a szennyest, amikor kedvenc reklámjait nézi, vagy valamelyik fölöttébb hasznos babaholmi társaságában múlatja az időt. Ám nem lehetek elég óvatos! Mostanáig nem sikerült rájönnöm, honnan szűri le, hogy épp mosáshoz készülök, de az biztos, hogy 1-3 perc közötti időintervallumban a fürdőszobaajtóban terem, és lelkesen szortírozza velem együtt (de inkább ellenem) a ruhákat. Nem éppen szín, vagy anyag szerint, sokkal inkább a méret és a minta a mérvadó. A kicsiket (alsóneműk, zoknik, zsebkendők…) olyan messzire dobja, amennyire azt a karja engedi. A csíkos, pöttyös, pepita, netán virág-vagy állatmintás kelmékkel tovább időz, szívhez szóló monológot intéz minden motívumhoz. (De az is lehet, hogy számolja őket.) Kell némi ügyesség és furfang ahhoz, hogy a mosógépet beüzemeljem anélkül, hogy kimaradna valami, és Panna megízlelné a mosópor nem éppen kellemes aromáját. Természetesen azért mindig sikerrel járok, csak nem mindig rövid idő alatt.

Teregessünk!

Hanem, ami a teregetést illeti, ott előfordultak már babagyőzelmek. A mosott ruhát kivétel nélkül, minden alkalommal egy nagy, lila lavórba gyűjtöm, abból teregetek. Ha ez a bizonyos lila lavór feltűnik valahol Panna látóterének a peremén, máris fékezhetetlen izgatottság lesz úrrá rajta. Kacarászva, játszadozó kiscsikó módjára rohan négykézláb, hogy kivegye a részét a teregetés semmihez sem fogható élményéből. A vizes ruhákat ezután a lehető legváltozatosabb módokon használja fel. Némelyikből borogatás lesz, melyet a homlokára, vagy az arcára helyez, másokból felmosórongyot csinál és feltörli velük a padlót, de a kisebb darabokat előszeretettel dugja el a pihenőszékébe, vagy a virágtartó valamelyik nehezen felfedezhető zugába. Ilyen eseteknél előfordult már, hogy a mosást újra kellett kezdeni, és valószínűleg Panna „babalak-berendező” hajlamainak esett áldozatul néhány árván maradt zokni párja is…

„Ki takarít itt, ki takarít ott?”

A takarítás igazi mumus a kislányom számára. Port törölni ugyan roppantul szeret, általában azzal, ami elsőként a kezébe akad, amikor meglátja, hogy én portalanítok. Törölgetett már pelenkával, asztalterítővel, plüssmackóval, de DVD tokkal is. A porszívózással is baráti viszonyban van, leszámítva, hogy ez egy igen „kiabálós” jószág, és Panna tart a hangos zajtól. De még ezt is megbocsátja a porszívónak, ugyanis fenemód vicces, ahogyan kitekereg belőle az a hosszú cső, és még a hátára is lehet ülni, vagy tologatni – persze szigorúan csak áramtalanított állapotában.

Ami azonban valószínűleg örök babaellenség marad, az a felmosás. A felmosó fej kiskutyára emlékeztető pamacsán ugyan a hasát fogva nevet, de amikor elkapná, hogy megsimogassa, és egy jót hancúrozzon vele, a galád csutak visszaél a kislány szeretetével: vizet hagy maga után, amin Panna rendre elcsúszik. A felmosás nemrégiben a következőképpen zajlott nálunk: én haladtam elöl, a lányom pedig hason csúszva, néha oldalára borulva, sírva tette tönkre a munkámat. Bevallom, egy ideig mulattam rajta (titokban persze, neki nem győztem a legmélyebb sajnálatomat kifejezni), de amikor rájöttem, hogy itt nemcsak a felmosást kell megismételni, de még a gyereket is muszáj kibogozni a vizes ruhájából, megváltozott a véleményem. Azóta felmosáskor Panna biztonságos távolból néz és mérgelődik („Csak a kiskutyát hadd simogassam meg, anya!”) a járókájában állva, vagy pihenőszékbe kötözve, szerencsésebb esetben az apukája karján ülve.

Süssünk-főzzünk valamit!

Azt, hogy főzök, már meg sem próbálom eltitkolni szemfüles lányom elől. Egy röpke pillanat elég, hogy összerakja a mozaikokból a helyzetképet: anya nincs itt, a konyhából zajok jönnek, zúg a szagelszívó, illatok szállnak. Spuri a konyhába! Itt aztán millió érdekes (és persze tiltott) dolog vár egy maholnap 11 hónapos felfedezőre. Például ásványvizes flakonok, amelyeket vétek volna nem felborítani, és Panna a világért se vétkezne, ezért jó tekegolyó módjára tarolja le a flakonokat. Kicsit beljebb haladva, a kisasztal alatt tálcák, tepsik, és más, sütéshez szükséges kellékek vonják magukra a babafigyelmet. „Gyere, boríts le minket!” susogják ellenállhatatlan hangjukon, amit egy felnőtt ugyan nem hallhat, de egy gyermek füleit nem kerülheti el a varázslatos hang. Szót is fogad nekik, pontosabban fogadna, ha nem szólnék rá erélyes hangon. Némi könnyebbséget jelent számomra, hogy a babám még nem lépett be a hisztis korba, ezért a felszólításomra egy már-már képtelen hosszúságúnak tűnő „Ühmmmmmm” kíséretében azonnal magukra hagyja a hívogató tepsiket. Ahogyan azonban visszanéz rájuk, abból egyértelmű számomra, hogy becsületszavát adta: „Úgyis visszajövök hozzátok, ha anya nem figyel!” És valóban! A gyerek állja a szavát, mert rövidesen újra a tepsikkel bájolog, csak előtte még labdázik egyet a gyümölcsös kosárban talált almákkal, belevájja apró ujjait a körtékbe, és szétgurítja az odakészített hagymákat. Hogy megtévesszen („Nyugi anya, tudom, hogy a kisasztal tabu!”), kerülő úton közelíti meg ismét a sütőeszközöket. Ez azért is jó, mert így útba esik a kuka, ami mindig tele van színes és csörgős dolgokkal, igazi kincsesbánya ez egy kíváncsi kislánynak! Anya persze rém unalmas, nem érti a viccet és utál játszani, ezért a szemetes 1 méteres körzetéből is elzavarja a csemetéjét, aki ezt a rémtettet egy újabb gigantikus „Ühmmmmmm!”-mel ítéli el. De van itt még hűtőszekrény, mikrosütő, fiókok és szekrényajtók, egyszóval akad dolog bőven!

Nem lehet elég korán kezdeni

A munkát tehát nem lehet elég korán elkezdeni, és a pici babák még mindent örömmel és lelkesen végeznek el. Más kérdés, hogy a tevékenységükben nincs sok köszönet. Mégsem bánom, ha néha-néha a lányom besegít nekem. Egyfelől nincs kedvesebb látvány, mint egy elmélyülten dolgozó kisbaba, másfelől pedig tudom, hogy eljön majd az idő, amikor ágyúval se fogom tudni kirobbantani a szobájából. Akkor majd mosolyogva gondolhatok vissza ezekre a napokra, és viccesen az orra alá dörgölhetem: „Bezzeg, amikor 10 hónapos voltál…!”