A gyógyszerfüggőnek olyan a gyógyszer, mint a kenyér

… A sok gyógyszer végre elkábít, kimegyek a fürdőszobába, lezuhanyzom, de még nem érzem jól magam. Fogmosás előtt bekapok ebből is abból is néhány szemet, félóra múlva tűrhetően eltudom viselni az életet.” 

Az alábbi idézetre egy blogon találtam rá, mely egy gyógyszerfüggő tollából származik. Ha kiváncsi vagy rá, klikk ide  >>  

A tisztán látás érdekében az andaxin csökkenti a szorongást, a félelmi érzést, az idegállapot túlfeszítettségét, egyszóval antidepresszáns. Az eunoctin pedig szintén nyugtató ugyanakkor altató hatású. 

Ezzel a rövid szöveggel nem is lehet jobban kifejteni, hogy milyen is valójában a függőség. Hisz emberünk szinte leküzdhetetlen, rendszeresen visszatérő szükségérzetet érez valamilyen ajzószer (nikotin, alkohol, drogok, gyógyszerek) iránt, melytől megkönnyebbülés, a problémák háttérbe szorulása, az örömérzet fokozódása stb. várható. 


Hétköznapi statisztika 

Becslések szerint Németországban mintegy 1,5 millió ember gyógyszerfüggő, nagy többségük receptköteles gyógyszereket szed. Minden hatodik felnőtt közérzetének javítása érdekében legalább heti egy alkalommal gyógyszert szed. Míg a franciáknál minden negyedik polgár szed rendszeresen antidepresszánst, nyugtató és pszichotikus gyógyszert. 

A gyógyszerfüggőség nagyobb eséllyel alakul ki idősebb korban, mégis mára már egyre több fiatal is rendszeresen nyúl tablettákhoz. Egy bajor tanulmány szerint a 12-24 év közöttiek több mint 4 százaléka rendszeresen szed gyógyszert stressz, frusztráltság leküzdésére, vagy csak hogy egyszerűen „fitt, friss" maradjon.


Olyan, mint a kenyér 

Lassan de biztosan a mindennapi élet részesévé válik, olyan lesz, mint a kenyér vagy a tej, amit minden nap megveszünk. Rendszeres használatukkal elhisszük, hogy boldogabbak, egészségesebbek és nyugodtabbak leszünk tőlük. Már maga a gyógyszerbe vetett hit, megnyugtatja a tudatot. De ne gondoljuk azt, hogy minden betegség gyógyszerrel gyógyítható, mert a gyógyszer nem életelixír. 


Gyógyszerfüggőségről beszélünk, ha: 


• Magadtól már nem tudod abbahagyni a fájdalomcsillapítók, altatók, nyugtatók szedését. 
• Bizonyos gyógyszerekből meghatározott mennyiséget be kell venned, ahhoz, hogy jól érezd magad és enyhítsék panaszaidat. (ha a gyógyszert nem veszed be, fizikailag és szellemileg rosszul érzed magad) 
• Szenvedsz, amint akadály hárul a gyógyszer szedése elé. 
• Minden módszerrel megpróbálsz a gyógyszerhez jutni. - pl. rövid időn belül különböző gyógyszertárakban vásárlod (vásároltatod) meg őket, vagy különböző orvosokkal íratod fel őket. 
• Még arra is képes vagy, hogy kéz alól vásárolj gyógyszert akkor is, ha netán betiltott szerről van szó.
• Azt veszed észre, hogy a korábbi nyugtató hatás, izgató hatássá változik. 
• Önmagad és másokat egyaránt becsapod a gyógyszerfogyasztást illetően. 

A fizikai függés kialakulását jelzik a szer megvonását követő testi tünetek (megvonási tünetegyüttes): izomfájdalom, verítékezés stb. A lelki függést a szinte uralhatatlan és ismétlődő kényszer jellemzi. 

Ha ezeket a tüneteket tapasztalod saját magadon vagy szeretteiden, ne félj segítségért fordulni! Bár rögös az út, de hosszú távon megéri. 

Rögös út 

A függő emberek nem ismerik be, hogy betegek. Tiltakoznak, kézzel - lábbal ellenkeznek. Az igazi gyógyulás abban a fázisban kezdődik el, mikor rájönnek, hogy problémájuk van, és szükségük van a segítségre. Ma már szerencsére elég sok helyről lehet segítséget kérni. Léteznek függőségi központok, ahol segítséget nyújtani a betegeknek. Ugyanakkor nem árt az alternatív megoldásokat is felkutatni, hisz masszázzsal (ezoterikus gyógymódok), különféle gyógynövényekkel, ha nem is csodára de előrelépésre számíthatunk. 


Akiknek mindennél fontosabb volt egy szem pirula

Timea (26) titkárnő

"Kb. 4 évvel ezelőtt kezdődött. A szokásos reggeli teendőimet láttam el az irodámban, amikor hirtelen fájdalmat éreztem gerincem tájékán. Ettől a pillanattól fogva sem ülni, sem állni nem tudtam, nem volt jó sehogy. Alig tudtam elvonszolni magam az orvoshoz, aki azonnal fájdalomcsillapítót írt fel. De nem akármilyen fájdalomcsillapítót, felért egy lórugással. Ahogy ugyanis bevettem az első tablettát, villámcsapásszerűen elmúlt a fájdalom a hátamban. Igen ám, de ezzel tompult minden problémám is. Például az a lelki fájdalom, amit az akkori párom okozott, mert képtelen volt eldönteni, hogy én kellek-e neki, vagy pedig a volt barátnője. Nagyon tetszett ez a gondtalan állapot, és szépen kezdtem megemelni az adadomat. Három hétig teljes ködben éltem, távol a  valóságtól. Fájdalmaim lassan eltörpültek a függőség mellett. A tabletták olyan mérvű nyugalmat és elégedettséget adtak számomra, amit már nem tudtam nélkülük megszerezni. Mivel azonban a gerincproblémám elmúlt, az orvos már nem akart több gyógyszert felírni. Sebaj, gondoltam, elmegyek egy másik orvoshoz. Mire azonban odaértem a dokihoz, jelentkeztek rajtam az első elvonási tünetek. Gyönyörű tüneteket produkáltam, így nem volt nehéz elérni, hogy újra megkapjam a szokásos kis kedvencemet. Ennek köszönhetően pedig megint az imádott állapotba kerültem. Most már az összes pénzemet gyógyszerre költöttem. Muszáj volt kéz alól vásárolnom, mert már nem volt orvos, aki felírta volna. Elvesztettem a jó kis állásomat. Még szerencse, hogy a szüleimnél laktam, mert különben a rezsit sem tudtam volna kifizetni magam után. Egyszer édesanyám rákérdezett, hogy mi van velem, miért csúszik el az életem. Nem bírtam tovább, mindent bevallottam neki. Azonnal elvonókúra lett belőle. Másfél hónapja vagyok tiszta. De nem tudom, hogy meddig bírom..."

Andrea (31) fodrász

"A terhesség alatt nagyon meghíztam. Nem mondok sokat, ha 30 kg felesleg maradt rajtam. Az én elvem ugyanis az volt, hogy amíg várandós vagyok, addig azt eszem, ami jól esik, és akkor, amikor jól esik. És én ettem, ettem, ettem. Sültcsirkét, kacsazsíros kenyeret, vacsorára, utána desszertként csokitortát, és végül leöblítettem egy fél liter narancs szörppel. De míg az első gyermekem megszületése után nevetve leadtam a feleslegemet, addig a második után sajnos rajtam maradt. Megpróbáltam én fogyókúrázni, mindent kipróbáltam. De a kilók nem mozdultak. Ha sikerült nagy nehezen leadnom hármat, a következő héten felszedtem négyet. Már többet nyomtam száz kilónál, és bevallom, elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Akkor döntöttem el, lesz, ami lesz, én bizony lefogyok. Egy vendégem ajánlotta a "csodaszert", amit ráadásul itthon be is tiltottak, de nem érdekelt. Egy tablettáról van szó egyébként, ami abszolút megszünteti az éhségérzetet, elfeledteti a "nem evés" összes kínját. Megrendeltem. Nem érdekelt, hogy mik lesznek a mellékhatások. Még magyar nyelvű használati utasítást sem kaptam hozzá. Egy szemet kellett bevennem naponta. És megtörtént a csoda. Valóban nem voltam éhes soha. Volt olyan, hogy egész héten nem ettem semmit, csak egy szelet csokoládét. Azt is csak azért, mert megkínáltak. Egyszerűen nem kellett az étel, nem kívántam semmit. De a szervezetem lassan kezdett besokallni. Iszonyúan felpörgetve éreztem magam, olyan volt, mintha tízpercenként megittam volna egy nagyon erős feketét. Kénytelen voltam tehát a szokásos pirula mellé nyugtatókat szedni. Eleinte elég volt 1 szem nyugtató, de a végén már napi tizet kellett ahhoz bevennem, hogy dolgozni tudjak.  Mivel sajnos a fogyás megállt, a csodapirulák adagját is növelnem kellett.  És ezzel párhuzamban a nyugtatót is. Egy orvos barátom segítségével nem rég el kezdtem csökkenteni, és inkább vitaminokat, gyógynövényeket szedek. Néha azért muszáj bevennem az én kis pirulámból egyet-egyet, de már közel sem olyan mértékben, mint régen."

Kitty (30 éves) ügyvezető igazgató

"Mindig is nagyon jó tanuló voltam, könnyedén végeztem el a különféle iskolákat, és gyorsan haladtam felfelé a ranglétrán. 26 éves koromra már egy német-magyar vegyesvállalat egyik ügyvezetője voltam. A problémám is kb. akkor kezdődött, amikor kineveztek igazgatónak. Rengeteg teher nehezedett rám, nagyon sok mindennel kellett foglalkoznom. Állandóan fáradt voltam, a munkám végeztével alig bírtam magam hazavonszolni. A kocsiban majdnem elaludtam, a közértben a pénztárnál is úgy szóltak rám, nehogy állva elaludjak. Mégis, amikor egy forró, lazító fürdő után ágyba bújtam, egyszerűen nem jött álom a szememre. Csak feküdtem, néztem a plafont, forgolódtam, és folyamatosan zakatolt a fejem. Állandóan a munkám körül pörögtek a gondolataim, a másnapi teendőim sorakoztak az agyamban. Projektek, számlák, tárgyalások kergették egymást a fejemben. Próbálkoztam én aromafürdővel, mézes tejjel, gyógyteákkal, még bárányokat is számoltam, de semmi hatás. Egyszerűen képtelen voltam elaludni. Hajnalodott, mire lecsukódott a szemem, másnap persze olyan voltam, mint akit agyonvertek. Szép lassan ez az állapot már akadályozott a munkavégzésben. És mivel egyre több teendő szakadt a nyakamba, muszáj volt esténként bekapnom egy szem gyenge altatót, hogy valamennyit tudjak aludni. A gyenke kis szer remekül bevált. Nyomban elaludtam, és másnap nem ismertem magamra. Kipihent voltam, kisimult arcvonásokkal. A vonat azonban tovább zakatolt a fejemben. Tudtam, hogy nem lesz jó vége, de egy szem már nem volt elég, kénytelen voltam többet bevenni. Az alvás valóban hamar bekövetkezett, de már közel sem volt olyan pihentető. Másnap alig tudtam kikászálódni az ágyból, és rémesen néztem ki. Tudom, hogy választanom kell. Vagy az altató, vagy az állásom, a kettő együtt sajnos nem megy. De mit tegyek? Egyszerűen képtelen vagyok elaludni nélküle, és az a legnagyobb gondom, hogy most már pszichésen is hiányzik."

Itt kérhetsz segítséget

Drogambulancia - Szeged

Drogambulancia - Miskolc

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia - Budapest