Férfias félelmeink fogságában

Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém interjút készíteni egy külföldi rockzenekar énekesével. A beszélgetés a banda szövegeire terelődött, és a frontember elárulta, hogy sok daluk szól a halandóságról. Arról, hogy huszonpár évesen sebezhetetlennek és legyőzhetetlennek hiszi magát a férfiember, aztán hirtelen rázizzen, hogy ez nagyon nem így van. És basszus, ez rohadtul igaz! Elég csak a saját emlékkönyvemet fellapozni, ami tele van gondtalan, felhőtlen pillanatképekkel. „Ó, ráérsz arra még!” – mondták sokan, ahogy azt is, hogy „Fiatal vagy, még nem maradtál le semmiről”. De a napok pörögnek kíméletlenül, és ezek a mondatok elmaradnak. Pasiszemmel pedig azt vettük észre, hogy olyan dolgok miatt aggódunk, amik korábban eszünkbe sem jutottak. Persze ez csak a felelősségteljesen gondolkodó, tudatos férfitársainkra igaz, de talán még azok is agyalnak néha a saját életük minőségén, akik csak élnek bele a vakvilágba. Ezen a héten kanfalkám néhány tagjának segítségével megosztom veletek, hogy milyen félelmek környékezik meg a harminc körüli férfiakat.

A méz, az jó, a hús, az nem

„Kicsit magas a koleszterinje” – mondta fahangon az orvos, a leleteimet szorongatva a kezében. A micsodám magas? A koleszterinem?!? De hát a koleszterin-szinttel a 60-as, 70-es korosztályt szokták riogatni, nem erejük teljében lévő férfiakat! „Kerülje a zsíros, cupákos húsokat, a szalonnát, a disznótorost” – darálta tovább a doki, akár a böllér a májas hurkát. Klassz, felsorolt csupa olyan kaját, amit egyáltalán nem eszek. És mégis, magas a koleszterinem… ez a korral jár? Újabb jel, hogy változnak az idők. Muszáj figyelnünk egy kicsit magunkra. Ez járhat a haverok fejében is, amikor mindenféle vitaminokkal, meg természetgyógyász cuccokkal felfegyverkezve toppannak be a balatoni nyaralásra. És hogy ne folyjunk szét, mint az olvadó zsír a serpenyőben, igyekszünk mozogni is. „Én speciel rohadt sokat sportolok, hogy 30 felett is kordában legyek” – fűzte hozzá a témához Domi cimborám. „Illetve igyekszem arra is figyelni, hogy egészséges kajákat egyek”. Hát igen. No cukor, lisztből csak a teljes kiőrlésű, és lehetőség szerint az éjszakai nassolásnak is búcsút kell mondani. Hátha akkor a magas koleszterinszint is veszi a kalapját…

Párválasztó a nagyóra alatt

Abból is lemérhető, hogy felettünk sem száll el nyomtalanul az idő vasfoga (kedvenc képzavarom), hogy az „ej, ráérsz te arra még”-ből lassacskán „ideje lenne már megállapodnod” lesz. Pedig ez nem feltétlenül korfüggő! Hiszen vannak, akik már húszévesen apák lesznek, más meg 40 éves kor előtt gondolni sem akar házasságra és gyerekre. Mégis, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a homokórában gyors tempóban szánkáznak lefelé a szemek. „Lassan kezd kialakulni bennem egyfajta felelősségtudat” – jegyezte meg a 30 felé serényen lépkedő Berci. „Három hónapja megnősültem, gyereket is tervezünk. Szerintem itt az ideje ezeknek. Persze azt is meg tudom érteni, aki ennyi idősen inkább a nőket hajtja, és nem akarja elkötelezni magát”. Gyerekként minden pasi tervezgeti, hogy hol tart majd ennyi meg annyi idősen, ám felesleges ezekhez az ábrándokhoz görcsösen ragaszkodni. Rugalmasnak kell lenni, és ha úgy adódik, menetközben is lehet változtatni a terveken. Így tett Domi is. „Engem se zavar a korom, pedig már pár éve elhagytam a harmincas táblát. Igazából 40 éves koromig adtam magamnak időt, addig nem tervezek nősülést”. Mondom én, hogy ezek a legszebb évek...

Vagyok, elvagyok, vagyogatok…

Pasiszemmel is nagyon fontos, hogy legyen célunk. Valami, ami felé tartunk. Valami, amit akarunk az élettől. Hölgyeim, javítsatok ki, ha tévednék, de számotokra az egyik leginkább visszataszító dolog egy férfiban, ha csak úgy elvan. Tervek nélkül tévelyeg. Persze, ha szeretnétek egy felnőtt fickó második anyukája lenni, akkor ez a típus nektek való. Az egzisztencia kialakítása mindazonáltal nem könnyű feladat. Anti barátom például azt az értékrendet hozta otthonról, hogy a férfi dolga a biztos háttér megteremtése. Ami nem mindig megy olyan simán. A mindennapok szépsége pontosan ugyanaz, ami egyben a hátránya is: bármelyik nap bármi megtörténhet. Minden törékeny, és egyedül abban lehetünk biztosak, hogy semmi sem biztos. Márpedig egy komoly férfi erős várfal szeretne lenni, ami megóvja szíve Hölgyét az anyagi megpróbáltatásoktól. Mert hát szép dolog az egyenjogúság meg a női karrier, de attól még szinte a génjeinkben hordozzuk azt, hogy nekünk kell lennünk a családfenntartónak. És ahogy a naptár lapjai évről évre a földre hullnak, ez úgy lesz egyre kiemeltebb küldetés nekünk.

Nincs mitől tartanunk

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ennek a haveri beszélgetésnek az eredménye. Mert egy-egy elejtett megjegyzésből leszűrtem, hogy a srácokat is foglalkoztatja az, hogy ők sem fiatalodnak, hogy jobban kell figyelnünk az egészségünkre, a táplálkozásunkra; és az értékrendünk is megváltozott. Ezzel együtt senki sem riad fel az éjszaka közepén arra, hogy aggódna a koszorúere állapota miatt, vagy attól rettegne, hogy egy nap már csak a Viagra lesz képes életet verni a cerkába; és nem parázik azon sem, hogy az öregek otthonában majd magányos, zsémbes öregúrként az lesz a nap fénypontja, ha kicseréli a nővérke az ágytálját. „Anyagilag rendben vagyok, van lakás, van kocsi, de nincs hitel. Az élet szép! De a csajok még szebbek!” – summázta életkörülményeit Domi egy nagy mosoly társaságában. Ja, az elérhetőségeit meg tudom adni, ha valaki kérné…  Berci is hasonlóan derülátó, és így van ez jól. „Nincsenek félelmeim. Úgy érzem, elég sokat éltem a húszas éveimben, és most egy új szakasz kezdődik. Biztos lesz sok szívás benne, de az eddig is volt, ez nem korfüggő. Élvezem, hogy a magam ura vagyok, és remélem, hogy előttem van még legalább 40 év. Egyedül a haláltól tartok egy kicsit, de azon agyalni ráérek később”. Így van. Most még a koleszterin szinten tartása élvez elsőbbséget. A kis szemét.