Az 1870-es években Oroszország vasúthálózata már 10 ezer kilométer hosszú volt, viszont keleti irányba Szibéria fő árucikkét, a különböző prémeket, még mindig csak trojkákkal vagy szekerekkel tudták eljuttatni. Később fedezték fel, hogy a terület gazdag ásványi kincsekben, amiket kezdetleges szállítóeszközökkel nehezen lehetett volna eljuttatni más helyekre. Ezt követően – az aktuális gazdaságpolitikai helyzet miatt is - III. Sándor cár felvetette egy estleges vasútvonal megépítését, amit 1891-ben a trónörökös, a későbbi II. Miklós cár jelenlétében, Vlagyivosztokban el is kezdtek. A zord körülmények, a korrupció és a munkaerőhiány miatt a vasút építése 12 évet vett igénybe. A Bajkál-tavat elkerülő szakaszt pedig az 1903-as átadást követően, 1905-re fejezték be. A teljes építkezés a világon minden addigi vállalkozást felülmúlt. Összesen 92 millió köbméternyi földet mozgattak meg a vasúti töltések és bevágások miatt, valamint a Transzbajkál hegységben 3000 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeniük, hogy áthaladhassanak az Amur és a Léna vízválasztóján. A 9288 kilométer hosszú vasútvonal megépítése emberfölötti erőkifejtést igényelt, viszont ennek köszönhetően benépesültek addig lakatlan területek és a vonal napjainkban is nyereségesen üzemel. 1906-1910 között például 2 millió ember telepedett le a szibériai vasútvonal mentén.

A képen a Transzszibériai vasútvonal építése látható. Vasúti bevágás.